Mindannyiunkkal
megtörtént már, hogy nem tudtuk szavakba foglalni, pontosan mit
éreztünk belül.
Kerestük, halmoztuk
a szavakat, mégsem tudtuk pontosan megfogalmazni, amit éreztünk.
Beszélgetések
során gyakran találkozom ilyen mondatokkal:
„Nem tudom
megfogalmazni, miért. Csak rossz volt.”
„Bárcsak át
tudnád érezni, amit én érzek.”
„Bárcsak
megértenél!”
„Te nem tudod,
nekem milyen rossz ez a helyzet! Te el se tudod képzelni, milyen
szenvedésen megyek keresztül!”
„Túl szegényes
a szókincsem, hogy leírjam, pontosan mit érzek legbelül.”
Szeretném felhívni
az olvasók figyelmét egy tévedésre: az, hogy nem tudunk az
érzéseinkről beszélni, a legtöbbször nem a szókincsünk
hiányossága miatt van. Sokkal nagyobb probléma, hogy nem ismerjük
jól önmagunkat. Kevés időt töltünk önmagunk megfigyelésével,
és túl sok energiát fordítunk mások megítélésére. Nem
hallgatunk a belső hangunkra, mert könnyebb önmagunkat felmenteni.
Nagyon nehéz kimondani az igazságot saját érzéseinkről, mert
esetleg olyan tulajdonságok derülnek ki, amiket nem szívesen
gondolnánk magunkról. Nagyon fontos nekünk, hogy jó embernek
gondolhassuk magunkat, és ha szükséges, inkább elfedjük a
valóságot ennek érdekében.
Bizonyos mértékig
ez egy normális, énvédő módszer, és az egészséges
személyiségnek elengedhetetlen része. Ha túlzásba visszük,
akkor viszont romboló. Nehézségeket okozhat a párkapcsolatunkban,
a gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, és az életünk számos
területén.
Arra biztatok
mindenkit, szánjon arra időt, hogy önmagáról gondolkozzon.
Figyelje meg saját reakcióit különböző helyzetekben! Mondja ki
hangosan, pontosan mit érez és mi ennek az oka! Vizsgálja meg
utólag is döntéseit és azok miértjeit! Adjon magának időt
olvasásra, keressen olyan könyveket vagy internetes tartalmakat,
melyek által fejlődni tud az önismeretben! Tanuljon meg önmagának
is megbocsátani!
Két segítséget
szeretnék ajánlani ezzel kapcsolatban.
Biztosan sokan
ismerik a Dixit nevű társasjátékot. Ebben a játékban van egy
csomag kártya, melyeken különleges, szimbolikus, sokféleképpen
értelmezhető képek vannak. Ha rendelkezünk ezekkel a kártyákkal
(vagy esetleg kölcsön tudjuk kérni), néha elég csak kipakolni
őket az asztalra, és választani egyet, amivel legjobban le tudjuk
írni, hogyan érezzük magunkat. Fontos kimondani, miért azt a
kártyát választottuk, mit érzünk és miért. Nagyon megkönnyíti
az önkifejezést, és kreatív gondolatokra sarkall ez a módszer.
(A képek az interneten is megtalálhatók, illetve nagyon jól
használható módon a Pinteresten is. Keresőkifejezés: 'dixit
cards')
A másik lehetőség,
hogy számot vessünk érzelmeinkkel, az egy érzelemlista
használata. Az interneten sok ilyet találni, én nagyon
összeszedettnek tartom az Asszertív Akadémia listáját, ide
kattintva lehet elérni. Ki lehet nyomtatni, a segítségével el lehet gondolkozni, hogy bizonyos esetekben hogyan érzünk.
Kívánom, hogy
ezekkel a módszerekkel is jobban megismerjék önmagukat és ezáltal
még gazdagabb, boldogabb párkapcsolatban élhessenek olvasóim!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése