A bocsánatkérés
nagyon érzékeny műfaj.
Minél több
emberrel beszélgetek, annál inkább érzem, milyen nehéz
bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha pedig egy konfliktusban
mindkét fél azt érzi, hogy neki van igaza, hogy őt nem szerették
jól, hogy ő került vesztes pozícióba, akkor szinte lehetetlen
feladat.
Hányszor hallottam
már a sokszor ismételt mondatokat:
„Miért én kérjek
bocsánatot?”
„Miért én vigyem
el az egész balhét, mikor ő legalább ugyanannyira hibás?”
„Szerinted ezzel
meg van oldva minden? Egy bocsánatkérés és minden el van
felejtve, mintha mi se történt volna?”
„Többre vágyom,
nem csak egy odavetett bocs-ra.”
„Ez nekem nem
elég!”
„Ez nem is volt
komoly bocsánatkérés, nem is gondoltad komolyan.”
„Ez kevés, azt
akarom, hogy harcoljon értem.”
„Képtelen vagyok
bocsánatot kérni, mert úgy érzem, nem hibáztam.”
„Az eszemmel
tudom, hogy rossz dolog, amit tettem, mégse tudok bocsánatot kérni,
mert nem bánom annyira.”
Hosszú folyamat
eljutni ahhoz a lelki állapothoz, mikor szívből tudunk bocsánatot
kérni (megbánással, a jóvátétel iránti vággyal), és mikor
szívből meg is tudunk bocsátani (fájdalom nélkül, a múltat
tanulságként a jövőbe építve).
Egy konfliktus során
a pár tagjainak nagyon nyíltan, őszintén és egymást tisztelve
kell ahhoz beszélniük, hogy megmásszák ezeket a képzeletbeli
lépcsőfokokat.
A bocsánatkérés
hosszú folyamat. Akkor az igazi, ha komolyan gondolják, ha sok
őrlődés, felismerés, önismereti tanulság rejlik mögötte.
Akkor tud célt érni, ha kimondója beismeri, hogy hibázott,
őszintén kifejezi sajnálatát, megbánását, kárpótolni akar és
változtatni próbál. Ez nagyon nehéz belső utazás, hiszen a
bocsánatkérő személynek is szüksége van arra, hogy jó embernek
érezze magát, és e folyamat közben is szeressék és tiszteljék.
Munkámban ebben is próbálok segíteni: legyen igazi a
bocsánatkérés és a megbocsátás is.
HA a megbocsátás
előbb felsorolt feltételei nem valósulnak meg, az mélyíti
mindkét fél sérelmeit, és további eltávolodást okoz. Sokszor
annak ellenére, hogy a felek szeretik egymást és magukban
végtelenül szenvednek a kialakult konfliktus miatt. Őszintén arra
buzdítom az olvasóimat, hogy ne hagyják elhatalmasodni a
problémát, törekedjenek az őszinte, nyílt beszélgetésekre.
Nagyon fontos kimondani, hogy mit érzünk, pontosan meghatározni,
mivel bántott meg minket a párunk és hogy mit éreztünk, mikor
ezt tette velünk. (Érzelmek egész spektrumáról egy másik
cikkemben írok.)
Figyeljünk oda,
hogy bocsánatkérésünk a megfelelő helyen és időben, a
megfelelő módon hangozzék el. Vannak esetek, mikor elég egy
nevetős bocs, van, mikor a szomorúsággal és megbánással
átitatott, komoly bocsánatot kérek-re van szükség. Van,
mikor elég egy mosolygós összeborulás, van, mikor nem ússzuk meg
heteken átívelő beszélgetéssorozat nékül.
Ha a bocsánatkérés
őszinte volt és elnyerte jutalmát, a megbocsátást, mindkét fél
érezni fogja a megkönnyebbülést, a fájdalom csökkenését, és
hogy újra egymás felé közelítenek. Remélem, sokszor lesz részük
ilyen szép élményekben az együtt töltött idő során.
www.paarta.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése