A bocsánatkérésről


A bocsánatkérés nagyon érzékeny műfaj.

Minél több emberrel beszélgetek, annál inkább érzem, milyen nehéz bocsánatot kérni és megbocsátani. Ha pedig egy konfliktusban mindkét fél azt érzi, hogy neki van igaza, hogy őt nem szerették jól, hogy ő került vesztes pozícióba, akkor szinte lehetetlen feladat.
Hányszor hallottam már a sokszor ismételt mondatokat:

„Miért én kérjek bocsánatot?”
„Miért én vigyem el az egész balhét, mikor ő legalább ugyanannyira hibás?”
„Szerinted ezzel meg van oldva minden? Egy bocsánatkérés és minden el van felejtve, mintha mi se történt volna?”
„Többre vágyom, nem csak egy odavetett bocs-ra.”
„Ez nekem nem elég!”
„Ez nem is volt komoly bocsánatkérés, nem is gondoltad komolyan.”
„Ez kevés, azt akarom, hogy harcoljon értem.”
„Képtelen vagyok bocsánatot kérni, mert úgy érzem, nem hibáztam.”
„Az eszemmel tudom, hogy rossz dolog, amit tettem, mégse tudok bocsánatot kérni, mert nem bánom annyira.”

Hosszú folyamat eljutni ahhoz a lelki állapothoz, mikor szívből tudunk bocsánatot kérni (megbánással, a jóvátétel iránti vággyal), és mikor szívből meg is tudunk bocsátani (fájdalom nélkül, a múltat tanulságként a jövőbe építve).
Egy konfliktus során a pár tagjainak nagyon nyíltan, őszintén és egymást tisztelve kell ahhoz beszélniük, hogy megmásszák ezeket a képzeletbeli lépcsőfokokat.

A bocsánatkérés hosszú folyamat. Akkor az igazi, ha komolyan gondolják, ha sok őrlődés, felismerés, önismereti tanulság rejlik mögötte. Akkor tud célt érni, ha kimondója beismeri, hogy hibázott, őszintén kifejezi sajnálatát, megbánását, kárpótolni akar és változtatni próbál. Ez nagyon nehéz belső utazás, hiszen a bocsánatkérő személynek is szüksége van arra, hogy jó embernek érezze magát, és e folyamat közben is szeressék és tiszteljék. Munkámban ebben is próbálok segíteni: legyen igazi a bocsánatkérés és a megbocsátás is.

HA a megbocsátás előbb felsorolt feltételei nem valósulnak meg, az mélyíti mindkét fél sérelmeit, és további eltávolodást okoz. Sokszor annak ellenére, hogy a felek szeretik egymást és magukban végtelenül szenvednek a kialakult konfliktus miatt. Őszintén arra buzdítom az olvasóimat, hogy ne hagyják elhatalmasodni a problémát, törekedjenek az őszinte, nyílt beszélgetésekre. Nagyon fontos kimondani, hogy mit érzünk, pontosan meghatározni, mivel bántott meg minket a párunk és hogy mit éreztünk, mikor ezt tette velünk. (Érzelmek egész spektrumáról egy másik cikkemben írok.)
Figyeljünk oda, hogy bocsánatkérésünk a megfelelő helyen és időben, a megfelelő módon hangozzék el. Vannak esetek, mikor elég egy nevetős bocs, van, mikor a szomorúsággal és megbánással átitatott, komoly bocsánatot kérek-re van szükség. Van, mikor elég egy mosolygós összeborulás, van, mikor nem ússzuk meg heteken átívelő beszélgetéssorozat nékül.

Ha a bocsánatkérés őszinte volt és elnyerte jutalmát, a megbocsátást, mindkét fél érezni fogja a megkönnyebbülést, a fájdalom csökkenését, és hogy újra egymás felé közelítenek. Remélem, sokszor lesz részük ilyen szép élményekben az együtt töltött idő során.

www.paarta.hu

Megjegyzések